-Tegyél le! Most!
Kapálózásom ellenére Andris nem rakott le a földre, cserébe én is
folytattam a háta püffölését.
-Mi van, ha hazajönnek Kate-ék? Hülyének fognak nézni minket!
-Tudod jól, hogy még órákig nem fognak visszajönni!-már a szobám
ajtajában voltunk, amikor pedig elértük az ágyat, Andris ledobott rá, és leült
mellém.
Becsuktam a szemem, és éreztem, hogy a vér százszor gyorsabban
csordogál az ereimben, mint egyébként. Lassan közelebb hajoltam hozzá, de
Andris hirtelen megszólalt.
- Figyelj Puszedli… ha mi most az ágyon kezdünk el csókolózni, tudod,
hogy nem fogok tudni megállni. Már ősidők óta várunk a megfelelő pillanatra, és
én nem akarom, hogy megbánd, és…- csak hadarta a szavakat, de nem igazán fogtam
fel belőlük semmit. Csak néztem azt a szép száját, bemásztam az ölébe, és két
kezembe fogtam az arcát.
- Andris! Ha ez a megfelelő pillanat, azt érezni fogjuk, ígérem! Csak
csókolj már meg, kérlek!- olyan szükségem volt az ajkaira ebben a pillanatban,
mint egy pohár vízre ezer kilométer lefutása után. Barátom elmosolyodott, majd
hátamnál fogva magához húzott, és megcsókolt.
Öt perc után éreztük, hogy ez nem lesz elég. Andris
megragadta a derekamat, és az ágy közepére húzott, így én voltam felül, de
hamar változtatott a pozíciónkon, és megfordított. Simogatni kezdte a combomat,
szája pedig a kulcscsontomra vándorolt.
A ruhadarabok egyre jobban kezdtek idegesíteni,
mert így nem érezhettem teljesen bőrömön az ő bőrét. Mintha hallaná a
gondolataimat, Andris elkezdte kigombolni farmernadrágomat, majd segítségemmel
meg is szabadított tőle, és félelmetes sebességgel rángatta le rólam a blúzomat
is, leszaggatva róla szinte az összes gombot. Ujjait végighúzta gerincem
vonalán, mire ahelyett, hogy kirázott volna a hideg, csak még jobban kezdtem
hasonlítani egy éppen robbanni készülő vulkánra, mivel én még mindig nem
éreztem az ő csupasz bőrét. Kezeim remegve megtalálták pólója szélét és
áthúztam fején a ruhadarabot. Karommal átöleltem széles hátát, és állkapcsát
kezdtem csókolgatni. Csupasz lábaimmal átkulcsoltam derekát, és ahogy csípőink
érintkeztek, tudtuk, ez nem az a pillanat, amikor meg lehetne állni…
- Hűha, itt aztán tűzoltásra lesz szükség.
Mindketten ledermedtünk a hangra, és Andris válla
fölött ijedten néztem bele Louis szemeibe, majd ugyanebben a pillanatban
próbáltam magunkra ráncigálni a takarót is, több-kevesebb sikerrel. Lassan
visszatértek fejembe az ép gondolatok, és már a vágyon kívül képes voltam mást
is érezni. A felismerés után elég hamar felment bennem a pumpa, de próbáltam
megőrizni a nyugalmam.
- Takarodj. Ki. A. Szobából.- majd mikor nem történt semmi, még hozzátettem.
– Hidd el, vagyok olyan jóban ügyvédekkel, hogy engem nem fognak lecsukni
gyilkosságért.
- Hát azt látom, hogy meglehetősen gyengéd
kapcsolatot ápolsz néhány ügyvédjelölttel. Már értem hova ez a nagy
szerelem a részedről.- Lou gúnyosan elmosolyodott, és nem úgy tűnt, mint aki
siet valahova, és zavarja, hogy félmeztelenül látott minket.
- Tűnés!-dühömben kifakadásom után egy párnát is hajítottam Lou felé.
- Megyek, megyek, hidd el, nem azért álldogálok itt, hogy végignézzem,
amit itt ti készültetek éppen csinálni-kezével a hatás kedvéért mutogatott is.
– Bár már meg kell hagyni, nem is olyan rossz a kilátás. És most nem rád
gondolok, Hanna. Vagány a tetkód Andris!-mosolyodott el bűbájosan Lou. Mi van? Milyen tetkóról hadovál itt ez az
idióta?
-Na mindegy, a lényeg, hogy
siess, mert beszélnem kell veled. Ha lehet, vegyél fel valamit, a nappaliban
megvárlak. Válaszomat meg sem várva, Lou kifordult a szobából, nyitva hagyva
maga után az ajtót. Én pedig egyből Andrisnak támadtam:
- Neked van tetkód, és mégis mikor csináltattad?- próbáltam mögé
kerülni, hogy láthassam a hátát, de Andris leállított.
- Puszedli, figyelj rám! Nincs semmilyen tetkóm!- lefogta kezeimet, és
szemembe nézett.- Csak Louis fel akart húzni, nyugodj meg.
- Komolyan, megölöm egyszer.
- Hát meg kell hagyni, van humora a kölyöknek, de segítek eltenni láb
alól.
- Ó, de kedves vagy!- átkaroltam a nyakát, és lágyan megcsókoltam.- Mi
lehetnénk a következő Bonnie és Clyde.
- Hát igen, de most öltözz fel gyorsan.
- Jaj, olyan hülye voltam, először fel sem fogtam, hogy meztelen
vagyok, annyira kínos…- arcomat beletemettem nyakába, Andris pedig a hajamat simogatta.
- Nyugi, nem látott, ha így lett volna, már tényleg halott lenne! De
tényleg siess, tudd le gyorsan ezt a beszélgetést, én addig megnézem az
e-mailjeimet, és megerősítem a jegyfoglalásomat.
A hazautazása említésekor egyből lelohadt a
jókedvem, és hogy ne lássa rajtam, elkezdtem összeszedni a ruháinkat a földről.
A blúzom helyett kerestem magamnak egy pólót a szekrényben, majd miután
nagyjából felvállalhatóan néztem ki, csigalassúsággal vánszorogtam le a
lépcsőn. Nem igazán akaródzott kettesben maradni ezek után Louis-val. De miről
is akarhat velem beszélni?
ui.: Hallgassátok meg a számot, ami az elején van, én nagyon szeretem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése